Magányos Angyal - Ossian

Túl gyorsan és túl korán talált rá az élet

Adott, amit adhatott kevés jót és szépet

Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep

Hosszú évek múltak így, gyakran rá sem néztek

A hajnalok már vártak rá, kibontott kócos hajjal

El nem mondott szavakkal, sok-sok rejtett vággyal

Tudta jól, nem értették, soha nem szerették

Szíve mélyén vak remény, de ha elment, nem keresték

Mint amikor a gyermekek sírnak

Ha éjjel rossz álmot látnak

Belül úgy izzik a bánat

Az emlékek csendben fájnak

Mint amikor sebektől vérzel

De irgalmat nem kérsz mégsem

Belül úgy hordod a múltat

Bármi volt nem tagadtad

Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal

Egy téli reggel indult el, hívták a messzi fények

Nem hagyott itt semmi mást, csak néhány rossz fényképet

Más világ most, ahol él, más a szó és más a fény

Tavasz, ősz, nyár és tél nélküle fúj itt a szél

Mint amikor a gyermekek sírnak

Ha éjjel rossz álmot látnak

Belül úgy izzik a bánat

Az emlékek csendben fájnak

Mint amikor sebektől vérzel

De irgalmat nem kérsz mégsem

Belül úgy hordod a múltat

Bármi volt nem tagadtad

Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal

La vie l'a trouvé trop vite et trop tôt

Il a donné ce qu'il pouvait donner peu de bien et de beauté

Chaque jour était gris, les vacances étaient grises

De longues années s'étaient écoulées ainsi, souvent sans même le regarder

Dawn l'attendait déjà, les cheveux ébouriffés et démêlés

Avec des mots non-dits, beaucoup, beaucoup de désirs cachés

Il savait bien, ils n'ont pas compris, ils ne l'ont jamais aimé

Au fond de son cœur se trouve un espoir aveugle, mais quand il est parti, il n'a pas été recherché

Comme quand les enfants pleurent

S'ils font un mauvais rêve la nuit

Le chagrin brille à l'intérieur

Les souvenirs blessent en silence

Comme un saignement de blessures

Mais tu ne demandes pas pitié

Tu portes le passé à l'intérieur

Quoi que ce soit, tu n'as pas nié

Aile brisée et déchirée, ange solitaire

Il partit un matin d'hiver, appelé par les lumières lointaines

Il n'a rien laissé ici que quelques mauvaises photos

Un monde différent maintenant, où il vit, est un mot différent et une lumière différente

Le vent souffle ici sans printemps, automne, été et hiver

Comme quand les enfants pleurent

S'ils font un mauvais rêve la nuit

Le chagrin brille à l'intérieur

Les souvenirs blessent en silence

Comme un saignement de blessures

Mais tu ne demandes pas pitié

Tu portes le passé à l'intérieur

Quoi que ce soit, tu n'as pas nié

Aile brisée et déchirée, ange solitaire