Emberirtó - 30Y

Távol állnak messzi látók lencséjén a déli napnak,

arcod csillog menjél délnek,

maradj itt vagy menj északnak,

annyi válasz, kérdés nincsen,

elindulsz ha nem is várnak

minden álomból felébredsz

nézz most rám és mondj vidámat!

Bátorít a bátorítód,

elgyengít a gyávaságod,

elaltat az andalító,

te előttem én utánad,

állj a parton nézz a szélbe,

jósolj délből hullámokból,

minden hullám partig ér el,

lábadhoz ér úgy dorombol.

Minden hullám partra vágyik,

lábadhoz ér úgy dorombol,

kapard el vagy kapard ki

vagy kapard össze koromból,

jósolj múltat legyen benne,

bosszúálló szívet tépő,

engem mindig megríkató,

téged mindig felderítő!

Legyen olyan, amilyenbe fürdünk, mint az óceánba,

bokád körül aranyhalak,

alul csönd van felül lárma,

alul alsók felül felsők,

alul úsznak felül szállnak,

középen meg emberirtót fecskendezek nem sajnállak!

Megint kezdem sosincs vége,

sorban állsz és vársz a kódra, ez az ember az utolsó, ezt firkálom a trikódra,

ez az ember az utolsó,

menj utána ahol földre

esik figyeld, amíg a szuszog,

a trikóját vedd el tőle!

Az élet nem mély óceán,

a hajónk nem ring rajta,

mint dinnyehéjak a Dunán.

Képekből gyúrunk múltat,

múltakból gyúrunk képet,

engeded vagy még tartanád,

se élet nincs, se óceán,

a szavak hullámverése,

dadog a csónak oldalán,

olcsó gumimatracok közt csíkos kék-fehéren vagy felhők közt az égen.

Képekből gyúrunk múltat,

múltakból gyúrunk képet,

velem nem történt meg,

veled megtörténhet,

velem nem történt meg,

veled megtörténhet.

Ils se tiennent au loin dans la lentille du soleil de midi qui voit loin,

ton visage brille, va au sud

reste ici ou va au nord

tant de réponses, pas de questions,

tu pars même s'ils n'attendent pas

tu te réveilles de chaque rêve

regarde-moi maintenant et dis heureux!

Je suis encouragé par votre encouragement,

ta lâcheté s'affaiblit

bercé par le dormeur,

toi avant moi après toi

se tenir sur le rivage regarder dans le vent

prophétise des vagues à midi,

chaque vague atteint le rivage

il ronronne en atteignant vos pieds.

Chaque vague aspire à un rivage,

il ronronne à tes pieds

grattez-le ou grattez-le

ou gratter de mes cendres,

y prédire le passé,

briseur de cœur vengeur

me fait toujours crier

toujours à votre recherche !

Que ce soit ce dans quoi nous nous baignons, comme l'océan,

poisson rouge autour de vos chevilles,

il y a du silence en bas, du bruit en haut,

bas bas haut hauts,

ils descendent ils se relèvent,

J'injecte un exterminateur humain au milieu, je ne suis pas désolé pour toi !

Je recommence, sans fin

tu fais la queue et tu attends le code, cette personne est la dernière, je griffonne ça sur le maillot,

cet homme est le dernier

suivez-le partout où vous allez

il pleut, regarde-le pendant qu'il pleut,

prenez-lui son justaucorps !

La vie n'est pas un océan profond,

notre navire ne bascule pas dessus,

comme des écorces de melon sur le Danube.

Nous pétrissons le passé à partir d'images,

on pétrit une image du passé,

le laisserais-tu ou le garderais-tu

pas de vie, pas d'océan,

l'ondulation des mots,

bégaie sur le côté du bateau,

parmi des matelas en caoutchouc bon marché à rayures bleues et blanches ou parmi des nuages ​​dans le ciel.

Nous pétrissons le passé à partir d'images,

on pétrit une image du passé,

ça ne m'est pas arrivé

Ça peut vous arriver

ça ne m'est pas arrivé

Ça peut vous arriver.