Kétezer Év - After Crying

Hívsz

Nem bírok menni

Nincs

Nem hívott senki

Szólj

Szólítsd az én nevem

Félelem űz, tudom

Szétszór a szél

Mint a port

Nem lesz több kétely

Nézd

Nincs bennem képed

Miért

Faggatlak téged

Fájt

Festettél mély sebeket

Szám keserű nagyon

Átszúr a fény

Mint az éjt

Nem voltam álom

Bölcsőd Föld és Ég

Kételykék mélység

Arcod vérző oltár

Szíved gyertyaláng

Fénnyel sebzett árny

Tűzzel festett szárny

Csókod boldog lélek

Újabb gyertyaláng

Csend van, mely mindig téged néz

Gyógyít két összekulcsolt kéz

Néha vonz a veszély

Szinte húz le a mély

Gondolj rám

Sírsz

Próbálj meg lenni

Bízz

Elmúlt a semmi

Nézd

Festettem kék egeket

Kétezer év felel

Bölcsőd a fény

És nem más

Én hívlak téged

Bölcsőd Föld és Ég

Kételykék mélység

Arcod vérző oltár

Szíved gyertyaláng

Fénnyel sebzett árny

Tűzzel festett szárny

Csókod boldog lélek

Újabb gyertyaláng

Csend van, mely mindig téged néz

Gyógyít két összekulcsolt kéz

Néha vonz a veszély

Szinte húz le a mély

Gondolj rám

Tu appelles

je ne peux pas y aller

Non

Personne n'a appelé

Dites-moi

Appelez-moi mon nom

Peur, je sais

Le vent se disperse

Comme de la poussière

Il n'y aura plus de doute

regarder

Tu n'as pas d'image en moi

Pourquoi

je te congèle

Blesser

Tu as peint des blessures profondes

Le nombre est très amer

La lumière perce

Comme la nuit

je n'étais pas un rêve

Ton berceau Terre et Ciel

Profondeur douteuse

Autel saignant sur ton visage

Ton coeur est une flamme de bougie

Ombre endommagée par la lumière

Aile peinte au feu

Tu embrasses l'âme heureuse

Une autre flamme de bougie

Il y a un silence qui te regarde toujours

Guérit deux mains jointes

Parfois ça attire le danger

Il tire presque vers le bas

pense à moi

tu pleures

Essayer d'être

Fais-moi confiance

Rien n'est parti

regarder

J'ai peint des ciels bleus

Deux mille ans est responsable

Ton berceau est léger

Et rien d'autre

je t'appelle

Ton berceau Terre et Ciel

Profondeur douteuse

Autel saignant sur ton visage

Ton coeur est une flamme de bougie

Ombre endommagée par la lumière

Aile peinte au feu

Tu embrasses l'âme heureuse

Une autre flamme de bougie

Il y a un silence qui te regarde toujours

Guérit deux mains jointes

Parfois ça attire le danger

Il tire presque vers le bas

pense à moi