Két Világ Közt - Leander Rising

Te vagy az otthonom

A közeledő égbolton,

Végtelen torony

A horizonton.

Két világ közt, én haldoklom és élek.

Két világ közt, ha szemedbe nézek érzem,

Minden könnyem elsirtam már.

Ne nezz rám, én mindent,

Én mindent kimondtam már.

Bárhol jártam hazatértem,

Vártál rám, én megbékéltem.

Tudod nem változom,

Ilyen vagyok és maradok.

Én megprobáltam köztük élni,

Többe nem a fényben élni.

Nem én vagyok, s többe nem is akarom.

Én látlak, árnyak, tudom megtalállak.

A félelem beszél, mikor kialszik a fény.

Széllel szembe biztál bennem.

Oly nehéz, túl nehéz

Gyökerek nélkul fának lenni,

Ágak nélkül égig érni.

Hazudtam, te hittél nekem,

Megbánás, nem az erényem,

Tudom nem változom,

Ilyen vagyok, voltam és maradok.

Rejtsél el, ők rám vadásznak,

Vigyázz rám, ők tovább állnak,

Nem én vagyok, s többé nem is akarom.

Én látlak, árnyak, tudom megtalállak.

A félelem beszél, mikor kialszik a fény.

Nem adom fel, nem amig látsz,

Életben tart, hogy valahol vársz.

Hiába kérlek, többe ne engedj el,

Tudod, hogy mennem kell.

Fényből jöttem, fénybe vágyom,

Kerestek majd, de nem találtok.

Én megprobáltam köztuk élni,

Többe nem a fénybe nézni.

Nem én vagyok, s többe nem is akarom

Én látlak, árnyak, tudom megtalállak.

A félelem beszél, mikor kialszik a fény.

Tu es ma maison

Dans le ciel qui approche,

Tour infinie

Sur l'horizon.

Entre deux mondes, je meurs et je vis.

Entre deux mondes, quand je regarde dans tes yeux je ressens

J'ai déjà essuyé toutes mes larmes.

Ne me regarde pas, je fais tout

J'ai tout dit.

Partout où je suis allé, je suis revenu à la maison

Tu m'attendais, je me suis réconcilié.

Tu sais que je ne change pas

C'est comme ça que je suis et que je resterai.

J'ai essayé de vivre parmi eux,

Ne plus vivre dans la lumière.

Ce n'est pas moi, et je ne veux pas.

Je vous vois, ombres, je peux vous trouver.

La peur parle quand la lumière s'éteint.

Tu m'as fait confiance dans le vent.

C'est si dur, c'est trop dur

Être un arbre sans racines,

Atteignez le ciel sans branches.

J'ai menti, tu m'as cru

Le repentir, pas ma vertu,

je sais que je ne change pas

C'est comme ça que je suis, j'ai été et je resterai.

Cache-toi, ils me chassent,

Regarde-moi, ils sont allumés,

Ce n'est pas moi et je n'en veux plus.

Je vous vois, ombres, je peux vous trouver.

La peur parle quand la lumière s'éteint.

Je n'abandonnerai pas jusqu'à ce que tu vois

C'est vivant que tu attends quelque part.

En vain s'il te plait ne me laisse plus partir

Tu sais que je dois y aller.

Je viens de la lumière, j'aspire à la lumière,

Vous chercherez, mais vous ne le trouverez pas.

J'ai essayé de vivre parmi eux,

Ne regardez plus la lumière.

Ce n'est pas moi, et je ne veux pas

Je vous vois, ombres, je peux vous trouver.

La peur parle quand la lumière s'éteint.