Metamorfózis II. - Omega

Végtelen pusztaság, könnyá por szitál

Bíborszínű ég alatt a nagy tömeg csak áll…

Íme itt az ember, ránéz minden szem

Az egybegyűltek várják, hogy új csodát tegyen

Szótlanul megtöri- mégsem jut kenyér

Nyomtalanul tűnik el, amihez csak ér

A pusztítás csodáját a szélbe szórja szét

Nála volt a kezdet, az embernél a vég

Désert sans fin, léger tamisage de la poussière

Sous le ciel violet, la grande foule se tient debout…

Voici l'homme, tous les yeux sont sur lui

Ceux réunis attendent un nouveau miracle

Il se brise sans un mot - mais aucun pain ne vient

Il disparaît sans laisser de trace, quoi qu'il obtienne

Il disperse le miracle de la destruction dans le vent

Il a eu le début, l'homme la fin