Lámpát ha gyújtok - Quimby

Bölcső csöngettyű és templom harang

A jelenlét annyi, mint posztón a rang

Kicsi pónikon lovagló kész életek

Vagy az arcomba prüszkölő véletlenek

No meg a gyerekkor kardfogú tigrisei

Apa taníts meg nagy vadat elejteni

És ha kérdik, hogy mi végre mennyi idő

Tán egy perc, egy óra, vagy pár esztendő

De utolér a múlt mint a mögöttünk hagyott jövő

Cicomázd fel a sorsot, az mégiscsak előkelő

Káprázat pusztán a történelem

Míg némán a vállára hajtom fejem

Elringat, marasztal, egésszé gyúr

Aztán únottan szétszed, mint legót az úr

Mi csak lessük a boldogság lábnyomait

És ha útközben találunk majd valamit

Arra kígyóbőrként húzzuk rá az időt

Még egy percet, egy órát, vagy pár esztendőt

De utolér a múlt, mint a mögöttünk hagyott jövő

Cicomázd fel a sorsot az mégiscsak előkelő

Lámpát ha gyújtok még jön rá bogár

De az utolsó fényevő csak sötétet talál

Csak sötétet talál

Mint egy cipősdobozba szórt marék arany

Elrejtve annyira haszontalan

Az az emberi elmében bújkáló zaj

A talpaink alatt nincs szilárd talaj

Ha a karodban nincsen már elég erő

És a szívéhez nem láncol egy szerető

Sem az Istenek gomblyukán nem látni át

Sem a nappal nem mutatja éjjel magát

De utolér a múlt mint a mögöttünk hagyott jövő

Cicomázd fel a sorsot az mégis csak előkelő

Lámpát ha gyújtok még jön rá bogár

De az utolsó fényevő csak sötétet talál

Csak sötétet talál

Cloche de berceau et cloche d'église

La présence est autant un poste qu'un rang

Petit poney à cheval prêt pour la vie

Ou des coïncidences qui me frappent au visage

Et les tigres à dents d'épée de l'enfance

Papa apprends-moi à tuer un gros gibier

Et si tu demandes quelle heure il est enfin

Peut-être une minute, une heure ou quelques années

Mais il rattrape le passé alors que l'avenir est laissé derrière

Habille ton destin, c'est toujours classe

L'éblouissement n'est que de l'histoire

Pendant que je replie silencieusement ma tête sur mon épaule

Il balance, il condamne, il pétrit tout

Puis le monsieur se démonte comme un lego

Nous ne regarderons que les empreintes du bonheur

Et si nous trouvons quelque chose en chemin

Nous y mettons du temps comme une peau de serpent

Encore une minute, une heure ou quelques années

Mais il rattrape le passé alors que l'avenir est laissé derrière

Habillez votre destin avec du toujours haut de gamme

La lampe quand je l'allume vient toujours du scarabée

Mais le dernier mangeur ne trouve que l'obscurité

Tu ne le trouves que sombre

Comme une poignée d'or dispersée dans une boîte à chaussures

Caché si inutile

Ce bruit tapi dans l'esprit humain

Il n'y a pas de sol solide sous nos semelles

Si tu n'as pas assez de force dans ton bras

Et un amant ne s'enchaîne pas à son cœur

Ne pas voir à travers la boutonnière de Dieu non plus

Il ne se montre pas non plus la nuit pendant la journée

Mais il rattrape le passé alors que l'avenir est laissé derrière

Habille ton destin c'est quand même haut de gamme

La lampe quand je l'allume vient toujours du scarabée

Mais le dernier mangeur ne trouve que l'obscurité

Tu ne le trouves que sombre