Alvajáró - Omega

Hogyha sírsz, jobb, ha elmegyek

Én nem tudok együtt sírni veled

Úgysem érted, már senki sem ért

Szörnyű érzés, bűvös részletek

Nagy zűrzavar, semmi sincs a helyén

Lázban égek és nem tudom, miért

Én azt hiszem, alvajáró vagyok

Nincs életem, csak egybeolvadt napok

Úgy létezem, hogy félig máshol vagyok

Mint tollpihét, felkap, messze sodor a szél

Néha érzem, majdnem ott vagyok

Egy második ébredéshez közel

Melyben éled egy teljesebb lény

Röpke érzés, máris vége van

Mindig visszatart egy láthatatlan küszöb

És megfakul bennem újra a fény

Én azt hiszem, alvajáró vagyok

Nincs életem, csak egybeolvadt napok

Úgy létezem, hogy félig máshol vagyok

Mint tollpihét, felkap, messze sodor a szél

Hogyha sírsz most, jobb, ha elmegyek

Már nem tudok együtt sírni veled

Légy boldogabb, én nem haragszom rád

Két szemem elé, mintha játszana

Megfordítva tart látcsövet a világ

Abban nézlek és távolodom

Mind, azt hiszem, alvajárók vagyunk

Nincs életünk, mindent veszni hagyunk

Úgy létezünk, hogy félig máshol vagyunk

Mint tollpihét, sodor messze minket a szél

Si tu pleures, je ferais mieux d'y aller

je ne peux pas pleurer avec toi

Tu ne comprends pas de toute façon, personne ne comprend plus

Sensation terrible, détails magiques

C'est un gros gâchis, rien n'est en place

Je brûle de fièvre et je ne sais pas pourquoi

Je pense que je suis un somnambule

Je n'ai pas de vie, juste des jours fusionnés

J'existe étant à mi-chemin

Comme des plumes, ça se ramasse, le vent s'envole au loin

Parfois j'ai l'impression d'y être presque

Près d'un deuxième réveil

Dans lequel tu vis un être plus plein

Se sentir éphémère, c'est fini

Il est toujours retenu par un seuil invisible

Et la lumière s'estompe à nouveau en moi

Je pense que je suis un somnambule

Je n'ai pas de vie, juste des jours fusionnés

J'existe étant à mi-chemin

Comme des plumes, ça se ramasse, le vent s'envole au loin

Si tu pleures maintenant, je ferais mieux d'y aller

Je ne peux plus pleurer avec toi

Sois plus heureux, je ne suis pas en colère contre toi

Devant mes deux yeux, comme si je jouais

Le monde est à l'envers

je le regarde et je m'éloigne

Nous pensons tous que nous sommes des somnambules

Nous n'avons pas de vie, nous laissons tout aller

Nous existons à mi-chemin ailleurs

Comme des plumes, le vent nous emporte au loin