Huszadik századi városlakó - Omega

A táj, amit látsz, virágot nem terem

A táj, amit látsz, a koromtól lett ilyen

Háztetők közén az ég, sohasem tiszta kék

Mit mondjak még, magamról egy mondatot

Huszadik századi városlakó vagyok

Íme a ház és benne az emberek

Úgy élek én, ahogy a többiek

Ülök a tv előtt, a jégről veszem a sört

Magnót hallgatok, keveset járok gyalog

Huszadik századi városlakó vagyok

A park az a hely, hol valódi fű akad

Nézni lehet, de rálépni nem szabad

Ha sírnék vagy káromkodom

Bár ott ülsz a szomszéd padon

Nem hallanád

Járnak a villamosok

Huszadik századi városlakó vagyok

Le paysage que tu vois ne produit pas de fleurs

Le paysage que tu vois est devenu comme ça depuis que je suis sobre

Le ciel entre les toits n'est jamais bleu clair

Que puis-je dire d'autre, une phrase sur moi-même

Je suis un citadin du XXe siècle

Voici la maison et les gens qui s'y trouvent

Je vis comme les autres

Je suis assis devant la télé, achetant de la bière sur la glace

J'écoute le magnétophone, je marche un peu

Je suis un citadin du XXe siècle

Le parc est l'endroit où il y a de la vraie herbe

Tu peux regarder, mais tu ne peux pas marcher dessus

Si j'ai pleuré ou juré

Même si tu es assis sur le banc à côté

Tu n'entendrais pas

Il y a des tramways

Je suis un citadin du XXe siècle