Szemközt a rózsaszínnel - Omega

Szemközt a rózsaszínnel elnémulni jó

Az áhítat érzése átjár

A pillanat meghasad, nyílik már

Fújják a harsonákat a fűszálak hegyén

A létezés mézzel telt kaptár

A pillanat simogat

Árnyékos vízmosásban ájult kő hever

Csendesen árasztja fényét

A pillanat simogat, mint egy kéz

Szemközt a rózsaszínnel kicsordul a méz

Telve már a mindenség-kaptár

Az áhítat elragad

Szemközt a rózsaszínnel nincs múlt idő

A pillanat száz éve tart már

Lüktető menyegző, tél és nyár

Vízcsepp a gólya csőrén holdfény-drágakő

Visszahull, félúton tart már

Egyre hull, egyre száll

C'est bien de se taire face au rose

Le sentiment de révérence envahit

Le moment se divise, il s'ouvre

Ils soufflent les trombones sur la pointe des brins d'herbe

La ruche de l'existence est pleine de miel

L'instant caresse

Une pierre s'est évanouie dans un lavage ombragé

Il brille tranquillement

Le moment caresse comme une main

Contrairement au rose, le miel coule

La ruche de l'univers est déjà pleine

La révérence captive

Il n'y a pas de passe-temps avec le rose

Le moment dure depuis cent ans

Mariage palpitant, hiver comme été

Goutte d'eau sur le bec de la cigogne avec une pierre précieuse au clair de lune

Il est de retour, il est à mi-chemin

Ça tombe, ça vole