Mocskos Poéta - Rizon

Egyedül vagyok a sötétben, csak a holdfény világít

A mocskos poéta vér a testemben, minden egyes eret kitágít

A toll a kezemben mindent egyszerre gyógyít és megsebez

Éltet és gyilkol, leír, majd elfeled

És Én ugyanaz vagyok, nem változtatok

Ugyanott vagyok, ti távoztatok

Nem vagyok más, csak egy ellentét, mint felnőtt testben egy vad gyerek

De ha nem lehetek akárki, legalább önmagam had legyek

Ha elmegyek

Egy rózsát és egy tollat tegyetek a síromra

Ha nem leszek

A rózsát, hogy gyógyszer legyen minden kínomra

Hogy meglegyek

A tollat, hogy egy gondolat se menjen pocsékba

Hogy az emberek láthassák nem volt más, csak egy mocskos poéta

Veletek vagyok a sötétben, veletek Ti csodás szavak

Ti vagytok a nyugalmam és Ti vagytok a tomboló harag

A toll a kezemben boldogság és gyász, mi mindent megfakít

Csókol és megharap, megölel majd eltaszít

És Én ugyanezt teszem, talán egy szó vagyok

Ugyanúgy hatok, hogyha megszólalok

Nem vagyok más, csak egy ellentét mint fény és sötétség játéka

Ha süt bennem a nap, hamar megjelenik a szívem árnyéka

Ha elmegyek

Egy rózsát és egy tollat tegyetek a síromra

Ha nem leszek

A rózsát, hogy gyógyszer legyen minden kínomra

Hogy meglegyek

A tollat, hogy egy gondolat se menjen pocsékba

Hogy az emberek láthassák nem volt más, csak egy mocskos poéta

Még nem megyek

Maradok, amíg nem taszítanak a síromba

Még itt vagyok

Ezt a dalt írom ma, ez a gyógyszer a kínomra

Még megvagyok

Leírok mindent, egy gondolat se megy pocsékba

Mert ez vagyok

Sok álszent ember között egy mocskos poéta

Je suis seul dans le noir, seul le clair de lune brille

Le sang poétique sale dans mon corps, dilate chaque veine

Le stylo dans ma main guérit et blesse tout à la fois

Il vit et tue, décrit puis oublie

Et je suis le même, je ne change pas

Je suis au même endroit, tu es parti

Je ne suis que le contraire d'un enfant sauvage dans un corps d'adulte

Mais si je ne peux être personne, laisse-moi au moins être moi-même

Si je pars

Mettez une rose et une plume sur ma tombe

Si je ne serai pas

La rose pour être un médicament pour tous mes problèmes

Être moi

Le stylo pour qu'aucune pensée ne soit perdue

Pour que les gens voient, il n'était rien d'autre qu'un sale poète

Je suis avec toi dans le noir, avec toi sont tes mots merveilleux

Tu es mon calme et tu es ma colère enragée

Le stylo dans ma main c'est le bonheur et le chagrin, ce qui fait tout pâlir

Il m'embrasse et me mord, me serre dans ses bras puis me repousse

Et je fais la même chose, peut-être que je suis un mot

J'ai le même effet que quand je parle

Je ne suis qu'un contraste comme un jeu de lumière et d'obscurité

Quand le soleil brille en moi, l'ombre de mon cœur apparaît bientôt

Si je pars

Mettez une rose et une plume sur ma tombe

Si je ne serai pas

La rose pour être un médicament pour tous mes problèmes

Être moi

Le stylo pour qu'aucune pensée ne soit perdue

Pour que les gens voient, il n'était rien d'autre qu'un sale poète

je n'y vais pas encore

Je resterai jusqu'à ce qu'ils me poussent dans ma tombe

je suis encore là

J'écris cette chanson aujourd'hui, c'est le médicament pour ma douleur

ça ira

J'écris tout, pas une seule pensée ne se perd

Parce que c'est qui je suis

Un sale poète parmi beaucoup d'hypocrites