Emlékezni - Edda Művek

Ó, mar majdnem alszom, és ebbõl ébredek,\nAz eszmélés elsõ fokan talalkozom veled\nEgy régi tarsat latok szembejönni én,\nA nevet egy fejfaról olvasom.\nAz ablakon at, ha a csillagokra nézel,\nÕ is ott van köztük, valahol\nKérte az idõt, de az meg nem all.\nHitvany gyõzelmed ez, ostoba vagy, Halal!\nOstoba vagy, Halal!\nMilliókat szórnak õrültségekre,\nHol vannak az okos doktorok?\nS ha egyszer késõbb a kislanya megkérdez,\nValaszképpen mit is mondhatok?\nHogy milyen volt? Különb, mint a többi,\nSzazszor is, és meg ezerszer is,\nÉs mennyi jót tudott volna tenni,\nAz Ég is csak az ilyet szereti,\nAz ilyet szereti.\nÉn nem voltam ott, mikor utra keltél,\nMagamnak soha meg nem bocsatom.\nLegyen példa minden jó embernek!\nMig nem talalkozunk, ezt magamban hordozom.\nEmlékezni egy régi jó baratra,\nHa szomoru is, emlékezz velem!\nBarcsak tudnam még egyszer visszahivni!\nRégi tarsam hianyzol. Hianyzol nekem.