Egek felé kiáltottam - Edda Művek

Soha nem láttam még, hol kel föl a nap

Soha nem aludtam át, éjszakáimat

Hínárszálak húztak le a mélybe

Önmagam állítottam félre

Zárt ajtókat nyitottam ki másnak

Nem hívtak barátnak, és nem hívtak társnak

A lenyugvó nap mindig máshol ért

Ezer színével borult rám az éj

Rám zuhant minden, minden, mi nem kellett másnak

Rossz íze lett a sötét, a sötét éjszakáknak

Életemben sok mindent megpróbáltam

Külvárosok elõttem, utánam

Az egek felé kiáltottam

Rosszat soha nem akartam

Je n'ai jamais vu où le soleil se lève

Je n'ai jamais dormi mes nuits

Les algues tirées dans les profondeurs

je me suis mis de côté

J'ai ouvert des portes fermées pour quelqu'un d'autre

Ils ne s'appelaient pas amis et ils ne s'appelaient pas compagnons

Le soleil couchant venait toujours ailleurs

La nuit m'a couvert de mille couleurs

Tout, tout ce dont nous n'avions pas besoin, est tombé sur moi

Ça a un mauvais goût de nuits sombres et sombres

J'ai essayé beaucoup de choses dans ma vie

Banlieue devant moi, après moi

J'ai crié aux cieux

Je n'ai jamais voulu le mal